Lak. 600 lakosú falu Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Kedves általános iskola. A tanítási idő a ritka buszjáratokhoz igazodik. Hogyan is lehetne másképp? Minden tanuló hátrányos helyzetű. Még akkor is, ha nincs papírja róla! Az egész falu és környék hátrányos helyzetű. Talán a pedagógus is hátrányos helyzetű. Fűtésre nincs pénz. A hangulat? A tanár-diák kapcsolat? Kedves, szerető, törődő mondatok, mindenki ismer mindenkit, nevetés a tanáriban, "útravaló" ösztöndíj papírok gyűjtögetése. Pillanatok a 3 napos ottlétemből a 7. osztállyal:
- Mindenki mondja el 5 jó tulajdonságát. Kerekre nyílt, értetlen szemek, csönd, gondolkodás. Gondolkodás még. Majd: Hát én azt meg honnan tudjam! - Ja, tényleg. Honnan tudnák.
- Gyönyörű rajz készül. De szép ez a rajz Laura. Megdöbbent tekintet, kerekre nyílt csodálkozó szemek. Tudod, hogy nagyon tehetséges vagy? Nem. Soha nem mondta még senki? Nem. - Ja!
- Hogyan képzeled egy ideális napodat? Minden jó így, ahogy van. Amit a sors ad, azt el kell fogadni. - Ja, tényleg.
- Mi volt eddigi életed legszebb pillanata? Nem tudom. - Ja, tényleg.
Beszélgetés szünetben az egyik tanárnővel a gyerekzsivalytól hangos udvaron: Tudod, amióta ez az integráció van, már senkit nem tudunk fejleszteni. Addig legalább néhányakat lehetett kiscsoportban. Most ez így nem megy. - Ja, tényleg.
Valahogy a tanárok, mintha szégyenkeznének, hogy nem haladnak a tananyaggal, hogy nincsenek eredmények. Gratulálok nekik, mert a gyerekek azt mondják nekem, szeretnek ebbe az iskolába járni. És terveik vannak, hogyan tovább, konkrét terveik. El is hiszem, mert látom mennyi törődést kapnak. De ezt a tanárok nem tartják eredménynek. Nem tartják eredménynek, hogy jó a hangulat, hogy mindent meg lehet beszélni, hogy szívesen jönnek és vannak itt a gyerekek. Nem tudom, annyira szeretném, ha elhinnék, hogy ebben a mérhetetlenül hátrányos helyzetű és ingerszegény létben nem biztos, hogy lehet többet elérni és nagy dolog, hogy ezt elérik. Tiszteletem a laki általános iskoláé!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése