Új csoporttal indultam.
„Kortárssegítő”, de inkább önsegítő. Középiskolás kollégista fiatalokkal.
Izgultam nagyon, mint minden csoportindításnál, mintha először csinálnám (pedig
majd 20 éve…). Készültem egész nap, ismerkedő játékok, feladatok, volt A terv meg
B terv, mindkét félidőre persze, szóval C és D terv is, plusz talonban még két
feladat.
Összegyűltünk, elkezdődött,
bemutatkozás, szabályok, keretek. Hát, ezt követően ismerkedjünk. És onnantól
ők már vitték. Ti mikor ittatok először? Dohányoztok? Mikor szívtátok az első
cigit? És az első kábítószer? Röpködtek a számok: 7 évesen, 9 éves koromban,
ötödikes koromtól minden nap, hetedik osztálykirándulás, 12-13 éves lehettem…
És mikor ittatok utoljára? Tegnap este, ma délben, első órán a suliban – majd
mentegetőzés: de szívhattam is volna, és azt ma nem!!! Ismerem ezt a világot, a
szakirodalmat, a felmérések adatait, ez mégis mellbevágó újra és újra.
Angyalarcú fiatalok még, egyik sincs 20 éves. És ez nem a nagyváros, a
lakótelep – mind vidéki kistelepülésekről jöttek. Így aztán összeállt, mindenki
hozzá tudott szólni, mindenki maradt, senki nem unatkozott. Bennük ez volt a
közös, ez hozta össze őket, e kérdés mentén találták meg itt is a
biztonságukat, ettől lettek egy egység.
Köszi Fanni, hogy megosztottad velünk:)
VálaszTörlésami nagyon megérintett: "mégis mellbevágó"
sokszor érzem ezt, vagy, hogy már nem tudnak újat mondani...néha ez letaglózza az embert,
de egyszer mikor jöttem el egy családtól, beszálltam a kocsiba és zokogtam, azon amit egy kislány mondott nekem, mikor átölelt. először azt gondoltam, jaj, túl közel engedtem magamhoz...de előtte pár nappal meg szinte nyugodtan hallgattam végig, mikor egy kisfiú azt mesélte, hogy forrasztó pákával égették...és akkor megörültem, hogy, de jó, hogy még megérint, hogy még megsírat...
képzeld, el milyen lenne, ha ott ültél volna és semmit nem éreztél volna az angyalarcúak között, miközben ők teljes természetességgel mesélik, hogy az életüket mi határozza meg....
tetszett nagyon, ez a "mellbevágó" gondolatod, és jó tudni, hogy más is érez így, sok év munka után is:)) Grataulálok az új csoporthoz és hajrá az y, z tervekkel:))
Hát, köszönöm... igazából jó, hogy ezt itt le tudtam tenni, nálunk rajtam kívül csak egy segítő foglalkozású ember dolgozik, de vele sincs alkalmunk mindent megbeszélni. Azóta volt folytatás is, már előkerültek a dobozból is a feladatok :)
TörlésMilyen doboz? Varázs?
VálaszTörlésAha, egy varázsdobozzal járok, ami a srácoknak olyan rejtélyes, mert általában nem veszek ki belőle semmit :) de jól is van ez így, igazából a fentieket is, amikor elkezdtem írni, nem is erre gondoltam először, ami kikerekedett belőle, hanem arra, hogy mennyire spontánnak kell lenni és, hogy arra jobb reagálni, amit ők hoznak. Van tematika, meg foglalkozás vázlatok, és a nagy doboz tele a játékokkal, feladatokkal. Aztán jönnek ők, kérdeznek és beszélnek, és a tematikából nem biztos, hogy az aznapi vázlatot kell előkapni, hanem azt ami épp aznap foglalkoztatja őket.
TörlésHát ehhez nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, de azt muszáj, hogy szívemből beszélsz:)))
TörlésJa, Ti nem szoktatok arra gondolni, hogy ha már nem "mellbevágó" akkor gyorsan abba kell hagyni?
VálaszTörlés