A lemorzsolódott, „kezelhetetlen” diákok és az önismereti csoport

Egy 30 hetes önismereti csoportot fejeztünk be a Belvárosi Tanodában. Nehéz, izgalmas, szép munka volt. Életem egyik legszebb munkája.

Elbűvölően kitartó fiatalokkal, akik hajlandók voltak egy mély utazásra önmagukban. Ők, a látszólag lázadók, motiválhatatlanok, szemtelenek, hanyagok, nagyszájúak, sokan, sokszor mondják rájuk: kezelhetetlenek. Hát, nem tudom. Nekem nem így tűnik. Tudom és értem, hogy sokszor nehéz elfogadni és megérteni viselkedésüket, de azt is tudom, oka van, mély oka annak, ahogyan viselkednek. Sok bántás, sérülés érte már őket a felnőtt világtól: szülőktől, pedagógusoktól, nevelőktől. Minden viselkedésnek van oka, nem? És magam, mégsem a viselkedések okának keresésében látom az utat hozzájuk. Ez, az ő dolguk. Az okokat nekik kell látniuk, megérteniük és kezelniük is. A mi dolgunk, az én dolgom „csak” az, hogy erre lehetőséget adjak nekik. Teremtsek egy helyzetet, légkört, elfogadást, biztonságot és ítélet/ítélkezés mentességet ahhoz, hogy feltárhassák ezeket az okokat. Bizalmat adjak. Bizalmat arra, hogy a változás lehetséges. Hát így volt ez, ezen a csoporton.

„Részeg volt az út, mely idehozott,

S fáradt volt a szív, mely alig dobogott.

S mostanra repes hevesen, eszeveszetten:

S nem feledem sohasem, kiknek köszönhetem.”

                                                egy csoport tag

Szerintem nem is történt semmi különös, csak komolyan vettük őket. Azon gondolkodom, hogy senki sem kezelhetetlen, ha komolyan veszem. Ez az út a másik emberhez, nem? És egyértelmű, hogy náluk is beválik.

Arra jutottam mostanában, hogy az úgynevezett „nehezen kezelhető” diákokkal a legkomolyabb, legmélyebb foglalkozások, gyakorlatok és persze beszélgetések a  leghatásosabbak, hogy érdeklődésüket felkeltsük és lekössük, hogy felfigyeljenek, hogy jelen legyenek, hogy munkálkodni, iskola nyelven, tanulni kezdjenek. Először önmagukról, s ha újra lesz önbizalmuk, majd másról is.

Szeretek önismereti csoportot tartani kezelhetetlennek mondott fiatalokkal. Remélem lesz rá még alkalmam!