Egyéni bánásmód képzésre kértek egy programban, melyben a
falugondnokok 3-4 mélyszegénységben élő családot fognak fejleszteni,
mentorálni 20 hónapon keresztül. Hogy új-e ez a feladat számukra? Talán, részben. Régóta végzik ezt
a munkát. Elkötelezettek, nekik természetes a támogatás, a segítés, a megértés,
a nyitottság, az előítélet mentesség, a bizalom, az őszinteség. Hogy tudják-e
mi az egyéni bánásmód? Tudják, nagyon is. Ösztönösen és tapasztalatból tudják.
Végülis tényleg nagyon egyszerű ez: mindenki más, így hát mindenkihez más módon
közelítek. Mindenkinek másra van szüksége, így hát mindenkit másban és más
módon támogatok. Nem is tudom, miért olyan távoli ez például iskoláink
hétköznapjaiban. A létező legegyszerűbb, legevidensebb és talán az egyetlen lehetséges
hozzáállás. Sokszor gondolok arra és gondolkodom azon, miért kell egyéni
bánásmódra képezni? Miért és hogyan lehetett ebből „tudomány”, tananyag? Miért
kell felhívni a figyelmet a differenciálásra, és miért olyan nehéz ezt
megvalósítani? Pedig kétségtelen, hogy kell róla beszélni, kell tanítani. Elég
morbid. Olyan, mintha egy teljesen természetes dolgot, jelesül azt, hogy minden
ember más és ezért más igényei, képességei, tudásai, elképzelései, gondolkodásmódja,
vágyai vannak elfelejtettünk volna. A falugondnokok tudják ezt. Nem tudják, nem tudni. Ha nem
így dolgoznának, léteznének, nyilván nem fogadná el őket a falu népe és nem
fogadná el segítségüket sem.
Sok érdekes dilemmát vet fel a velük való találkozás és
munka. Ők, amolyan ösztönös segítők, pedagógusok. Szívből, és életformaként
csinálják ezt a munkát. Nem tanulták. Ösztönösen tudják a bizalom fontosságát, a törődés, a
segítés határait, az én-védelmet, az
egyénre figyelést, az alázatot a személy és a közösség iránt. Hogy baj-e, hogy
ezt életformakén teszik? Nem, azt hiszem nem. Nem, mert jókedvűek, szeretik és
élvezik, amit csinálnak, így teljesek, elégedettek. Nem panaszkodnak a
valójában lehetetlenül tragikus körülményekre, csak teszik, azt, amit tehetnek,
amire képesek. Hát, így is lehet.
Tanulságos, érdekes két nap volt, amit együtt töltöttünk a képzés kezdeteként, s még három nap vár ránk.
Most tanulom, hogy mit tanuljunk együtt.
Talán az lesz más, eddigi munkájukhoz képest, hogy most a rájuk bízott
néhány családnál el kell érniük egy kimozdulást a jelenlegi kilátástalan helyzetből.
Kimozdulást egy élhetőbb jövő felé. Nagy kihívás, látják is ezt, de nyitottak
arra, hogy megpróbálják. Szép, megható vállalkozás. Tanulnak, annak ellenére,
hogy sokat éltek, láttak már. Hitük van a legnagyobb szegénységben és
kilátástalanságban is. Csak remélem, hogy sikerül valamit adnom, hagynom nekik
munícióként.
2012. 06.04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése